Kezdõlap / Blog /

Archívum: 2007. január

Megint adathalászok támadtak a Raiffeisenre

Tavaly novemberben és decemberben több hazai pénzintézetet is adathalászok (phisherek) támadtak meg. Az akkori elsõ áldozatnál, a Raiffeisen Banknál most újra próbálkoznak a bûnözõk, hamis levéllel és honlappal igyekeznek kicsalni a bank ügyfeleinek azonosítóit.

Lassan minden héten érkezik egy olyan levél a szerkesztõségünkbe, amelyben egy magyar bank internetes adategyeztetést kér az ügyfeleitõl. Az email szövegében elõzékenyen megadják a bank honlapjának direkt elérését is – azonban a link szövegére kattintva a jóhiszemû felhasználó egy másik, hamis oldalra jut, ami megszólalásig hasonlít a bank online felületéhez. Aki megadja itt az azonosítóit, gyakorlatilag elérhetõvé teszi a bankszámláját az oldalt mûködtetõ bûnözõknek, és számíthat arra, hogy a szélhámosok hamar lenullázzák a számlát.

-> a bejegyzés folytatódik...

Szóljon hozzá!

A jövõnk árnyai - Egészségbiztosítás Amerikában

Semmi kétség, a magyar egészségügy átalakításra szorul, hiszen abnormálsian mûködik az a rendszer, ahol az orvosi jövedelem a hálapénzre épül, ahol a kórháznak nem telik vécépapírra ugyanakkor méregdrága vizsgálatokat különösebb indoklás nélkül sorozatban végeznek.

Az SZDSZ Molnár Lajossal az élen a megoldást a versenyre épülõ, és emiatt hatékony és költségkímélõ sokbiztosítós modellben látja, mondván, hogy ez majd automatikusan helyes mederbe tereli az egészségügy zabolázatlan folyamatait.

-> a bejegyzés folytatódik...

Szóljon hozzá!

Románia és Bulgária nem lesz tagja a rendszámegyezménynek

2007. január 1-tõl változik a kötelezõ gépjármû felelõsségbiztosításról (kgfb) szóló kormányrendelet

Bulgária és Románia uniós csatlakozásával, 2007. január 1-tõl változik a kötelezõ gépjármû felelõsségbiztosításról (kgfb) szóló kormányrendelet, a módosítás a Magyar Közlönyben jelent meg. A módosító rendelet ugyan egy szóval sem említi a két újonnan csatlakozó országot, de a Magyar Biztosítók Szövetségétõl (MABISZ) kapott tájékoztatás szerint ez volt az oka a változásnak, ugyanis ezekben az országokban nem épült még ki maradéktalanul a kgfb Európában ismert rendszere és viszonylag magas a nem biztosított jármûvek aránya is. Ezért a rendeletben megkülönböztették az egyezményhez tartozó illetve az ahhoz nem tartozó országokat.

A nemzetközi gépjármûforgalomban a másoknak okozott károk megtérítése céljából megkívánt kötelezõ gépjármû-biztosítási fedezet meglétének igazolása a Zöldkártya rendszer keretében történik. E rendszerhez tartoznak Európa országai, valamint Irán, Izrael, Marokkó, Tunézia, de nem tagjai - Belarusz, Észtország, Lettország, Litvánia, Moldávia és Ukrajna kivételével - a volt Szovjetunió utódállamai.

A Zöldkártya Rendszerhez tartozó országok gépjármûveinek üzembentartói az adott országra érvényes kötelezõ gépjármû-felelõsségbiztosításuk meglétét a Zöldkártyával igazolják. A vélelmezett biztosítási fedezeten alapuló többoldalú egyezmény (korábban Többoldalú Garancia Egyezmény vagy Rendszámegyezmény) tagállamai az egyes tagországokban megkívánt kötelezõ gépjármû-felelõsségbiztosítási fedezet meglétének igazolásául - a Zöldkártya helyettesítéseként - kölcsönösen elfogadják az egyes tagországok illetékes hatóságai által az adott gépjármûre kiállított forgalmi rendszámot és a gépjármûvön ovális mezõben külön elhelyezett országjelzést. Más a helyzet az Európai Unió tagországaiban kiadott forgalmi rendszámtáblák esetében.

Amennyiben ezek bal oldalán, vagy a bal felsõ sarokban függõleges kék mezõben a körben elhelyezkedõ 12 sárga csillagot és alatta a kiadó állam jelzését tartalmazzák, az EU területén nem kell további külön országjelzéssel ellátni az autót. (VG) 2006. 01. 02.

Szóljon hozzá!

Több biztosítós modell az egészségügyben

ESKI.HU

Több biztosítóhoz több vita és több idõ kellhet

Ember legyen a talpán, aki a szakértõk homlokegyenest eltérõ véleménye alapján próbálja megítélni a több-biztosítós modell elõnyeit-hátrányait.

A közeljövõben még nem kell számolni a több-biztosítós rendszer bevezetésével- írja a Magyar Hírlap. A koalíciós tárgyalásokon körvonalazódó kompromisszum szerint az SZDSZ megkapná ugyan az egészségügyi tárcát, de egyelõre a szocialisták programja érvényesülne. Azaz a versengõ pénztárak létrehozása helyett a jelenlegi egyetlen állami biztosítót, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt (OEP) erõsítenék meg. A hírek szerint a több-biztosítós modell kialakítása a ciklus második felében ismét napirendre kerülhet.

Totális a nézetkülönbség

Az egy vagy több biztosító kérdésében azonban nemcsak az MSZP és az SZDSZ, hanem elismert egészségügyi és közgazdasági szakértõk között is vita dúl, nemcsak a hazai helyzetet, de a nemzetközi tapasztalatokat is másként értékelik.

A több-biztosítós modell elsõsorban az adminisztrációs költségek miatt jelentõs forrásokat visz el, ám ezzel párhuzamosan nem nõ a rendszer hatékonysága – állítja Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzõ Központjának munkatársa. Mint mondta, nem tud olyan országról, ahol bevált volna ez a modell. Ez derül ki a fejlett országokat tömörítõ OECD 2004-es tanulmányából is. A liberálisok által forszírozott struktúra a minõséget nem javítja, ellenben csökkenti a betegeknek az ellátáshoz való egyenlõ hozzáférését.

Ráadásul Sinkó Eszter szerint többletforrások nélkül nem is lehet megcsinálni az új rendszert. Ezt támasztja alá az Élet és Irodalomban négy közgazdász, köztük Mihályi Péter tollából megjelent írás(http://http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0617&article=2006-0430-1153-58TOOY), amely egy mindenki számára kötelezõ, ötezer forintos alapdíj bevezetését javasolja. Mihályi Péter a lap megkeresésére azt mondta: ez a megszüntetett egészségügyi hozzájárulás (eho) visszahozatalát jelentené. A részletek még nincsenek kidolgozva, ám feltehetõen a nyugdíjasok sem menekülnének meg az új kötelezettségtõl: náluk a tizenharmadik havi juttatás visszaforgatásából lehet meg az alapdíj. Ám ennek – hangsúlyozta Mihályi – semmi köze sincs a több-biztosítós modellhez.

Politikai döntés kérdése

Skultéty László, a GKI Egészségügy-kutató Intézet ügyvezetõ igazgatója szerint politikai döntés, hogy egy- vagy több-biztosítós rendszert hoznak létre, ugyanis mindkettõnek van elõnye és hátránya. A szolgáltatásvásárló szerep erõsítésére, az ellátás megszervezésére – amelyre most csak a sokak által kritizált irányított betegellátási rendszerben van példa – Skultéty szerint mindenképpen szükség lesz a jövõben. Ezt a szocialisták programja is tartalmazza, csak szerintük ezeket a feladatokat a megerõsített OEP látná el. (Ez azt jelentené, hogy az OEP nem kötne automatikusan minden egészségügyi szolgáltatóval finanszírozási szerzõdést, hanem ott fizetné az állampolgárok kezelését, ahol a legjobb ellátást a legköltséghatékonyabb módon nyújtják.)

A liberális elképzelések szerint a versengõ biztosítók szereznének érvényt az üzleti érdekeknek. A több-biztosítós rendszereknek Skultéty szerint is jóval magasabb a mûködési költségük, ám az is igaz, hogy a biztosítók versenyével pénzt lehet megtakarítani. Egyébként akár egy, akár több pénztár mellett dönt a leendõ kormány, bizonyos mértékû co-payment (vagyis fizetési hozzájárulás), vizitdíj és receptdíj bevezetése aligha kerülhetõ el. A szabad orvosválasztás jogát is korlátozhatja a többpénztáras modell, hiszen a páciensek csak azokban az intézményekben kezeltethetnék magukat, amelyekkel szerzõdést kötött a biztosítójuk. A közfinanszírozott ellátásokhoz ugyanolyan eséllyel jut hozzá mindenki a több-biztosítós modellekben.

Zsarolhat az üzleti szféra

Az SZDSZ sokszor hangoztatta: Magyarországon hagyományai vannak a több-biztosítós rendszernek, hiszen a bismarcki modellt követtük, s a második világháború vége felé húsz elismert pénztár mûködött. Németh György közgazdász, szociológus azonban nem ért egyet azzal, amit a szabad demokraták hangoztatnak, hogy a kommunizmus egy virágzó több-biztosítós rendszert vert szét. A szlovák egészségügynek pusztán két elõnye származott Németh György szerint a több-biztosítós modellbõl: naprakész, korszerû lett az informatikai rendszer és az ellenõrzés, többek között a betegutak nyomon követése. E kettõ segítségével ki lehet szûrni azokat, akik orvosról orvosra járva, a közpénzt pazarolva bolyonganak a rendszerben. Erre szükség lenne Magyarországon is, de ehhez nem kell több biztosító. Egyébként Szlovákiában a betegek négyötöde a két állami érdekeltségi körben maradt biztosítóval szerzõdött, mert azt tartották biztonságosnak.

Németh György szerint a több-biztosítós rendszer fõ veszélye, hogy az üzleti szféra foglyul ejti az államot. A biztosítók – azáltal, hogy velük állnak szerzõdésben az állampolgárok – zsarolási pozícióba kerülnek, ki tudnak kényszeríteni akár egy esetleges járulékemelést is.

Magyarország unikum

Egészen máshogy látja a helyzetet Mihályi Péter közgazdász. "Európában sehol sem mûködik egy biztosító, csak Magyarországon. Vagy állami az egészségügy, vagy több biztosító van." Meglátása szerint ez utóbbiak elfogadhatóan mûködnek. A több-biztosítós rendszerben jó környezetben, várakozásmentes, jó minõségû, kényelmes ellátást kap a beteg, ha mégsem, biztosítót válthat.

Magyarorszag.hu

Tudta, hogy: az államosításokig Magyarországon is több-biztosítós rendszer mûködött? az EU régi tagállamaiban, ott, ahol biztosítási elven mûködik az egészségügy, a betegek általában több biztosító közül választhatnak? több országban a kötelezõ egészségbiztosítás mellé ugyanannál a biztosítónál kiegészítõ egészségbiztosítást is lehet kötni? a több-biztosítós rendszer nem azonos az üzleti biztosításokkal, és Európában a több-biztosítós rendszer mindenütt szolidaritás elvû? a több-biztosítós rendszerben nem kellene a polgároknak a mainál többet fizetniük? a biztosítók minden bejelentkezett biztosítottat kötelesek elfogadni, nem válogathatnak a biztosítottak között, ezért nem alakulhat ki külön szegény és gazdag egészségügy? ott, ahol létezik vizitdíj, az egymással versengõ biztosítók ennek költségeit részben vagy egészben átvállalhatják? A sokszínû Európa Európa egészségügyi rendszerei hasonló értékekre, de eltérõ megoldásokra épülnek. Nincs "európai modell", csak európai értékrend. Minden európai ország egészségügye a szolidaritásra, a méltányosságra, a minõségre és a hatékonyságra épít. A közösségi rendszerek minden országban megadják a biztonságot és a védelmet az embereknek, és - eltérõ mértékben - építenek az öngondoskodásra, az egyén érdekeltségére. Egyre több ország ismeri fel, hogy az állam nem lehet senki helyett egészséges, ez az egyénen is múlik.

A közös célokat két fõ modellben valósítják meg Európa államai: társadalombiztosítási rendszert vagy állami egészségügyi szolgálatot mûködtetnek. A szakértõk véleménye megoszlik, és ez alapján nem lehet feketén-fehéren állást foglalni egyik rendszer mellett sem. A vélemények abban többé-kevésbé megegyeznek, hogy:

az állami egészségügyi rendszerek között vannak pazarlók is, és vannak olyanok is, amelyek alkalmasak az állam költségeinek féken tartására. Mindegyikre jellemzõ viszont, hogy nem alkalmazkodnak a betegek igényeihez (hosszú várólisták, korlátozott választás). Ilyen rendszert mûködtet például Nagy-Britannia. a több-biztosítós rendszerben nagyobb a betegek elégedettsége, választási lehetõsége, jobban illeszkedik az öngondoskodás támogatásához. Ez összeegyeztethetõ az erõs társadalmi szolidaritás és igazságosság érvényesülésével. Ilyen rendszert mûködtet például Németország. Az "egybiztosítós" modell tartósan nem maradhat fenn: elõbb-utóbb választani kell a klasszikus társadalombiztosítás és az állami egészségügy között. A több-biztosítós modell ellenzõi vagy bírálói az alábbi két, legfontosabb ellenérvet, aggályt szokták felhozni e megoldási javaslattal szemben:

A több-biztosítós modell szereplõi üzleti alapon mûködnek, céljuk a profit, a nyereség maximalizálása, ezért félõ, hogy a versengés, illetve a nyereségorientált mûködés a gyógyító munka rovására válik, hiszen az üzleti biztosítók abban érdekeltek, hogy minél többet "spóroljanak" a betegen. Az elõbbi logikai sort folytatva a modell bírálói attól is tartanak, hogy újabb társadalmi igazságtalanság forrása lehet az, ha a szolidaritási elv helyébe a profitorientált mûködés lép. A nyereségüket féltõ biztosítók ugyanis ellenérdekeltek abban, hogy betegeskedõ, hátrányos helyzetû, idõs ügyfelekkel is szerzõdést kössenek, hiszen az õ megbetegedésük kockázata lényegesen nagyobb másokénál, így velük a biztosítók is lényegesen nagyobb rizikót vállalnának. Ezért e modell ellenzõi még a szigorú törvényi garanciák ellenére is attól tartanak, hogy könnyen elõállhat az a helyzet, amelyben szinte kasztrendszerszerûen válik el egymástól gazdagok és s zegények biztosítója, vagyis gazdagok és szegények egészségügyi rendszere.

Az egyes országok rendszerét az ésszerûség mellett történeti okok is meghatározzák. Amíg a II. világháború elõtt a társadalombiztosítás jelentette a szolidaritás és igazságosság eszméjét, addig a II. világháború után Anglia és egyes skandináv államok mellett a volt szocialista államokban is megjelentek az állami rendszerek.

Európa "közepére" a társadalombiztosítás jellemzõ: a beteg által választható, versengõ társadalombiztosítási rendszer van Németországban, Franciaországban, Svájcban, Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban, Ausztriában, valamint Csehországban és Szlovákiában. A régi tagállamok közül a brit államokban, Írországban és az északi országokban állami rendszerek mûködnek. A déli államokban kevert egészségügyi rendszerek mûködnek, melyek finanszírozása állami túlsúlyú.

Magyarországi dilemmák A nemzetközi példák is azt mutatják, hogy az állami egészségügy és a társadalombiztosítás között félúton megrekedt rendszer egyik modell elõnyét sem hordozza markánsan, de ezt támasztják alá mindannyiunk hétköznapi tapasztalatai is. Nem teljesül az igazságosság, az egyenlõ hozzáférés, az ingyenesség és a költségkontroll, de nem jelentkeznek a verseny, az öngondoskodás és a választási szabadság által kínált elõnyök sem.

Ezért Magyarországon is el kell dönteni azt, hogy a beteg érdekét szolgáló, a jobb és eredményesebb ellátást biztosító tényleges versenyhez elég-e a szolgáltatók versenye, vagy szükség van a finanszírozók versenyére is, akik gazdaságosabb, eredményesebb, minõségi ellátást kényszerítenek ki a szolgáltatókból.

Ezt a vitát Magyarországon is le kell folytatni. A vita arról is szól, hogy mit gondolunk az állam szerepérõl. Kimondjuk-e, hogy - erõs állami szabályozás mellett - a biztosítottakért folyó verseny hatékonyabb, betegbarát megoldásokat tud produkálni? Vagy kitartunk a jelenlegi, direkt állami irányítású "egybiztosítós" rendszer mellett, azzal, hogy a biztosító mögött álló állam garanciát vállal annak valódi biztosítóként való mûködtetéséért, illetve az adott esetben újratermelõdõ hiányáért is?

Ami a vitában nem lehet alku tárgya: 1. A társadalombiztosítás szolidaritás elvû, és nemzeti kockázatközösségen alapul, azaz a biztosítók nem a hozzájuk bejelentkezett biztosítottak befizetéseibõl gazdálkodnak, hanem a közös befizetések szükségletarányos részébõl.

2. A több biztosító csak a biztosítottak részérõl jelent választási szabadságot, a biztosítók minden bejelentkezett biztosítottat kötelesek elfogadni, nem válogathatnak a biztosítottak között, ezért nem alakulhat ki külön szegények és gazdagok biztosítója, azaz szegények és gazdagok elkülönült egészségügyi rendszere.

3. A biztosítási csomagok és a kötelezõ járulékmérték meghatározása az állam feladata, a biztosítók ennél csak többet ígérhetnek a biztosítottaknak, kevesebbet nem.

A biztosítók a kötelezõ biztosítási csomag szintjén csak a szolgáltatások minõségében, a biztosítottak érdekeinek képviseletében versenyezhetnek egymással. Eredményt, profitot azonban kizárólag az ún. kiegészítõ csomagok szintjén zajló versengés hozhat a számukra.

Az egy vagy több-biztosítós modell vitáját célszerû volna még az idén eldönteni itt, Magyarországon is.

Minden ország korlátozza a támogatott gyógyszerek körét, és az azonos hatású gyógyszerek közül igyekszik csak az olcsóbbat támogatni. Vannak országok, ahol a támogatást az adott hatású legalacsonyabb árú gyógyszerhez igazítják. A legtöbb országban technológiaértékeléshez (tudományos bizonyítékokkal való összevetéshez) kötik az új gyógyszerek befogadását. Az országok többsége támogatja a lejárt szabadalmi védettségû, az ún. generikus, azaz a lényegesen olcsóbb, "utángyártott" gyógyszerek alkalmazását. Vannak országok, ahol az orvosoknak támogatási keretbõl kell gazdálkodniuk, és azon belül rendelhetnek támogatást a betegeik számára. Hét országban is alkalmazzák azt a technikát, hogy recept- vagy dobozdíjként egységesítik a gyógyszerek árát a betegek számára, azaz a fixált dobozdíj felett az árat a biztosítás fizeti. Olcsóbb helyett drágát? A gyógyszerkiadások visszafogásának nemzetközileg legelfogadottabb és napjainkban leghatásosabban alkalmazott eszköze a magas árú, originális gyógyszerek helyettesítése olcsóbb, azonos hatóanyag-tartalmú generikus készítményekkel. Az erre tett magyarországi kísérletek eddig nem jártak sikerrel, hazánkban 1997 és 2005 között a generikus gyógyszerek piaci részesedése - a nemzetközi trenddel szemben - 31%-ról 26%-ra esett vissza, azóta pedig gyakorlatilag változatlan, annak ellenére, hogy hazánk jelentõs generikus gyógyszergyártói kapacitással rendelkezik.

A kormány által javasolt megoldási lehetõségek Magyarországon 1. gyógyszer-támogatási rendszer Magyarországon a lakossági és a biztosítói gyógyszerterhek növekedését meg kell állítani. Ezért Magyarországon is alkalmazni kell az eddig ismert és az új technikákat.

A gyógyszerár és ártámogatás teljes rendszerét, folyamatát (a befogadást és az ártárgyalást) nyilvánossá tesszük. Elérjük, hogy csak bizonyítottan hatásos és költséghatékony gyógyszerek maradjanak a támogatási rendszerben, a nyilvános ártárgyalással, a versennyel pedig leszorítjuk az árakat.

Folytatjuk a generikus programot. Az ártámogatási rendszer végleges kialakításánál megvizsgálunk minden lehetõséget: a jelenlegi százalékos ártámogatás és a legolcsóbb gyógyszer árához igazodó fix támogatási rendszert. Alternatívaként megvizsgálandó az úgynevezett dobozdíjas rendszer. Ennek lényege: a gyógyszerek térítési díja 2-3 sávban egységes (dobozdíj), így a különbözõ betegségben szenvedõ betegek terhei egységesek, azaz nem betegségarányosak.

A gyógyszerkiadások harmadik összetevõje az ár, és a támogatási rendszer mellett az orvosok rendelési szokása. Ezen is változtatunk. Megnézzük, hogy a beteg volt-e orvosnál azzal a diagnózissal, aminek alapján számára a gyógyszert felírták.

Ebben a tárgykörben Magyarországnak - sok más országhoz hasonlóan - a következõ fontos kérdésekre kell megtalálnia a maga válaszait: Indokolt-e, hogy betegségtõl függetlenül dobozonként azonos árat kelljen fizetniük a betegeknek? Az azonos hatóanyagú, egyenértékû készítményeken kívül azokat, amelyek sokkal drágábbak az e csoportba tartozó termékeknél, ki kell-e zárni a támogatási listáról? Az ingyenesség megszüntetése a rászorulók számára a jelenleg betegséghez kötötten 100%-os támogatással rendelhetõ gyógyszereknél milyen dobozdíj mellett fogadható el? 2. Patikaliberalizáció A világon sok helyütt lehet fejfájás elleni gyógyszert vagy lázcsillapítót kapni a szupermarketban, pályaudvaron, esetleg a benzinkútnál. E megoldás támogatóinak az az érve, hogy fejfájás bármikor jöhet, benzinkút pedig mindenhol van. Így folyamatosan, éjjel-nappal biztosított, hogy lehessen kapni olyan gyógyszereket, amelyek nem veszélyesek, de csökkentik a felesleges szenvedést.

Az ellenzõk szerint ugyanakkor a gyógyszer kiszolgálása speciális tudást igényel, a benzinkutas nem tudja megmondani, hogy az általa árult lázcsillapító milyen kereszthatásokat produkál a többi gyógyszereinkkel, vagy például allergizálhat-e. E megoldás elutasítói ezért azt mondják, gyógyszert csak szakember adhasson ki.

Ebben a tárgykörben Magyarországnak - sok más országhoz hasonlóan - a következõ fontos kérdésekre kell megtalálnia a maga válaszait: Lehessen-e kapni egyes vény nélküli gyógyszereket szupermarketekben és benzinkutaknál, vagy minden gyógyszert továbbra is csak a gyógyszertárakban lehessen beszerezni!

FN.hu

Több-biztosítós modell: lesz verseny? 2007. június 21. Metzinger András

Az Államreform Bizottság szerint az egészségügyben a többségi állami tulajdon jó, a biztosítói oldal nem így látja. Szerintük a jelenlegi egészségbiztosítási koncepciók annyira kidolgozatlanok, hogy nem lehet róluk eldönteni, valóban meghoznák-e a versenyt.

Az elmúlt fél évben a legfõbb kérdés az volt, egy vagy több, állami vagy magán tulajdonú biztosítók lépjenek a piacra. Egy héttel a koalíció végleges döntése elõtt azonban összegyúrták a felmerült kérdéseket.: így szinte biztosra vehetõ, hogy több vegyes tulajdonú (állami és magán) biztosító kap teret az egészségügy piacán. A kérdés az, hogy beszállnának-e a biztosítók ennyi huza-vona után egy állami többségi tulajdonú intézménybe.

Kisebbségi elõny

Mihályi Péter, az Államreform Bizottság egészségügyi reformjáért felelõs szakértõje szerint az 51 százalékos állami részesedés melletti kisebbségi tulajdon is lehet vonzó a magántõke számára. „A magasabb tulajdoni arány több pénzbe kerül, és nagyobb felelõsséggel jár. Ez persze nem zárja ki, hogy a partner ne kapna különleges jogosítványokat; ez alku kérdése, hogy ki hogyan látja a jövõt” – teszi hozzá Mihályi. A szakértõ figyelmeztet, hogy Magyarországon a legnagyobb tõzsdei cégek privatizációja is így indult, azaz elõször csak kisebbségi részt szerezhettek a befektetõk.

Fából vaskarika

A biztosítási szakma azonban nincs errõl ennyire szilárdan meggyõzõdve. A Magyarországon jelen lévõ legnagyobb biztosítótársaságok túlnyomó része nem kívánt megszólalni a témában, mondván, egyelõre túl kiforratlan a koncepció.

„Egyelõre ingoványos terepnek látszik egy, a magántõke számára 49 százalékos kisebbségi részesedést kínáló modell. Inkább hirtelen ötletnek tûnik ez, semmint stratégiai elképzelésnek” – magyarázza Váradi Péter, az AXA Egészségpénztár ügyvezetõ igazgatója. Hozzáteszi, hogy nagyon fontos kérdés az, hogy a kisebbségi részesedés milyen jogosítványokat garantál a befektetõknek, például ki adja a menedzsmentet. Váradi szerint a mostani koncepciók inkább egy átmeneti állapotot valósítanának meg, a helyzet kevéssé volna definiált, innen pedig könnyû elmozdulni egy olyan helyzetbe, amely nem túl elõnyös a befektetõk számára. Váradi szerint a felvázolt koncepciók egyike sem túl vonzó a befektetõknek a nem tisztázott garanciák miatt. Úgy látja, hogy a modellek egyike sem segítene a piac megtisztításában, csak azok járnának jól, akik jó kapcsolatokkal rendelkeznek a mindenkori hatalommal.

Országosat vagy régiósat?

Vajon az országos versenyzõ állami tulajdonú biztosítók rendszere jobb, vagy a regionális állami tulajdonú egészségpénztárak rendszere? Ami most a politikai kommunikációban zajlik, az egy kommunikációs hókusz-pókusz, állítja Bodor András, a washingtoni székhelyû Világbank közgazdásza. "Az állami többségû biztosítókban/pénztárakban addig nem várható a magánbefektetõk megjelenése, amíg nem kapnak világos képet arról, hogy milyen rendszerû piacra lépnek be, illetve garanciákat arra, hogy a befektetésük felett megfelelõ üzleti döntési kontrollal bírnak" – fejti ki magánvéleményét Bodor. Ha ezt megkapják, akkor az állami tulajdoni többség mit sem számít.

Ha az állami tulajdoni többség valódi állami döntési túlsúllyal párosul, akkor elméleti szempontból nem történik semmi, az egyik állami bürokráciát egy másik állami bürokrácia váltja hasonló érdekviszonyok és mûködési kockázatok mellett. Praktikus államszervezési módszertani szempontból lehet jelentõsége egy ilyen váltásnak, mert az államreformerek joggal gondolhatják, hogy könnyebb tiszta lappal indulva regionális állami intézményeket építeni magasabb hatékonysági színvonal elvárása mellett, mint a létezõ tb/Egészségbiztosítási Pénztár bürokráciát megreformálni.

Országosat!

A két modell közül Váradi egyébként az országosat választaná. Egyfelõl sem a populáció, sem a terület nagysága nem akkora, amellyel ne lehetne megbirkózni. Másfelõl így jobban elemezhetõvé válnának a betegirányítási folyamatok, így könnyen kiderülhetne, hogy az optimális megoldás túlmutat a régiós rendszeren. Ugyanakkor úgy véli, hogy régiós rendszer esetén az adott biztosító elõnyös alkupozícióba kerülhet az adott régióban. Azonban „idegen” összefonódások torzíthatják ezt a képet. Váradi nem tart attól, hogy az elképzelések szerint egy idõ után a régiós szereplõk országossá válása veszélyes helyzetet teremtene a biztosítóknak. „Állami cégek között ritkán alakul ki verseny, és azt sem látom, hogy mi pezsdítené a versenyt. De ha mégis, akkor sem valószínû, hogy az ügyfelek pár százalékánál többen mozdulnának” – állítja Váradi.

Kvázi verseny

Bodor sem számít éles versenyre: „Az egészségügyi finanszírozásban megjelenõ verseny, azaz több egymással versengõ biztosító belépése a rendszerbe hozhat eredményeket, de egy olyan közegben, ahol jövedelmi helyzettõl függetlenül azonos színvonalú ellátást várunk el – és ahol ezért egységes bér-jövedelem arányos járadékfinanszírozás mellett mûködõ egészségügy fenntartásában konszenzus van – a finanszírozási verseny megjelenése csak korlátozott jelentõségû lehet” – teszi hozzá. Más szavakkal élve, a biztosítók közötti verseny inkább csak „kvázi versenyt" jelent, amíg a fogyasztó nem maga finanszírozza a maga által kiválasztott tartalmú szolgáltatáscsomagot. A nyugdíjpénztárak hazai fejlõdése mutatja, hogy a nagyon különbözõ teljesítményû és költségszintû pénztárak közötti elvi verseny ellenére csak nagyon kevesen lépnek át egyik pénztártól a másikhoz, teszi hozzá.

Alapaggály

Váradi szerint a legnagyobb aggályt az E-alaphoz (Egészségbiztosítási Alap) való hozzáférés körüli tisztázatlan helyzet okozza. (Az Egészségbiztosítási Alapot jelenleg az OEP kezeli. Ide tartozik többek között a Gyógyszerkassza és a kórházak finanszírozása is. A vizitdíj azonban nem tartozik bevételi forrásai közé.) „Tisztázni kell, hogy kinek a kezében lenne az alap? Ki kell zárni, hogy az alap politikai játszmák tárgya legyen! Azt is tisztázni kell, hogy ha esetleg profit keletkezik, azzal mi legyen. Ennek a megfelelõ mûködtetéséhez komoly szabályozási háttér szükséges” – teszi hozzá. Váradi szerint ennek hiányában egymást megbénító döntések születnének, így a vegyes cég sem az állami, sem a privát érdekeknek (többek közt profit, transzparencia) nem felelne meg. Mihályi egyetért abban, hogy az E-alap mûködésének hátterét komolyan kell szabályozni.

Lokális monopólium

Bodor szerint a szolgáltatók közötti verseny szükségessége esetén azt is figyelembe kell venni, hogy a kisebb településeken élõ közösség szolgáltatói, illetve a magas költségû infrastruktúrát igénylõ prémiumszolgáltatásokat nyújtók a jelenlegi körülmények között kvázi lokális monopóliumokként mûködnek. Így nem kényszerülnek rá, hogy hátrányos alkupozícióban ácsingózzanak a versengõ biztosítóknál azért, hogy azokkal szolgáltatási szerzõdést kötve több potenciális pácienshez jussanak el. A szolgáltatási színvonal növekedése, illetve a verseny által korlátozott költségszínvonal csak olyan területeken képzelhetõ el, ahol több szolgáltató is tudja nyújtani ugyanazt az egészségügyi szolgáltatást ugyanazoknak a pácienseknek.

Torz verseny

Világosan kell látni, hogy a magántõke megjelenése az egészségügyben két teljesen elkülönülõ területen hozhat versenyt, és az ezzel összefüggõ (potenciálisan) magasabb hatékonyságot és szolgáltatási színvonalat, állítja Bodor. „Egyrészt verseny alakul ki az egészségügyi szolgáltatók (kórházak, rendelõk, orvosok stb.) között, másrészt – ha ez a piaci szegmens is megnyílik – verseny alakulhat ki az egészségügyi szolgáltatókat finanszírozó biztosítók között”.

Bodor hozzáteszi: a szolgáltatók közötti verseny immár elindult Magyarországon, de torz formában. „Mivel a finanszírozás egy adminisztratív monopólium, a tb és annak pontrendszere kezében van, viszonylag rendszertelen módon különültek el a profittal kecsegtetõ és csak az ellátási kötelezettség miatt fennmaradó egészségügyi szolgáltatások. A helyzet sajátosságát tetézi, hogy az állami tulajdon dominál az egészségügyben, de sok esetben a nyereséges üzletágakban kialakuló magánrendelések is az állami infrastruktúrát használva és annak létrehozatali és fenntartási költségeit meg nem fizetve mûködnek. A nem világos érdek-összefonódások rendszere és az intézményes elszámoltathatatlanság a korrupció melegágya, elég ha a gyógyászati segédeszközök tb-finanszírozása területén kialakult botrányokra tekintünk vissza” – állítja Bodor.

Idõ kell

A jó piaci modell megszerkesztése idõt igényel, csakúgy, mint az átmenet, állítja Bodor. „Hajlamosak vagyunk megfeletkezni arról, hogy Magyarországon már volt egy állami szabályozás által vezérelt – hosszú átmenettel együtt járó – sikeres biztosítási reform. Egészen a 90-es évek elejéig a kötelezõ jármû-felelõsségbiztosítás díja a benzin árába volt beépítve, amely torz ösztönzõkkel operálva össznépi játékot indukált az egymásnak kitöltött betétlapok útján finanszírozott gépjármû-felújítások terén. Az állam magánbiztosítókra alapozott új biztosítási rendszert hozott létre, amelyben mindenki kötelezõen választott magának biztosítót, de a szolgáltatás tartalma és annak az ára eleinte államilag szabályozott volt. Egy átmeneti idõszak után az állam kivonult az árak meghatározásából, és ma már az vált össznépi játékká, hogy évenként megtaláljuk a legkedvezõbb feltételeket nyújtó biztosítót.” Habár az egészségügyi kockázatok világa nem analóg a gépjármûforgalom kockázataival, a hivatkozott biztosítási reform és átmenet számos hasznosítható tapasztalatot hozhat az egészségbiztosítási reform területére is, teszi hozzá Bodor.

FN.hu

2008-tól jöhet a több biztosítós modell

Kuncze Gábor hétfõn elmondta: vállalható kompromisszumot kötöttek az MSZP-vel az egészségügy átalakításáról. A következõ két évben megteremtik az átalakítás hátterét és az OEP-et valódi biztosítóvá teszik, ezután vizsgálják csak meg, hogy a liberálisok több biztosítós modelljét be lehet-e vezetni.

A Liberális Egészségügyi Tanács ülését követõen Kuncze Gábor és Molnár Lajos sajtótájékoztatón ismertette az MSZP és az SZDSZ közti kompromisszumot az egészségügy átalakításáról. Az eseményen egyébként részt vett Kökény Mihály, az MSZP egykori egészségügyi minisztere, az OEP fõigazgató-helyettese és a szlovák egészségügyi reform kidolgozója is. A kamara képviselõje azonban távol maradt.

Az SZDSZ elnöke elmondta, 2006-ban és 2007-ben a cél, hogy megteremtsék a több biztosítós modell feltételrendszerét és törvényi hátterét. Az intézményrendszer kialakítása magában foglalja az MSZP javaslatát, amely szerint az OEP-et valódi biztosítóvá alakítják át, társaság formájában. Ezen kívül egy intézményt is felállítanak, amely felügyeli majd a folyamatot, illetve késõbb a biztosítókat is.

A tervek szerint a koalíciós partnerek 2007 végén vizsgálják majd meg, hogy meg lehet-e nyitni a kaput a több biztosítós modell felé, a kormány elfogadja-e az SZDSZ álláspontját. Ha igen, 2008-tól nyitják meg a piacot a biztosítók elõtt. Kuncze Gábor elmondta, ez pártja számára elfogadható kompromisszum. A liberális párt elnöke újságírói kérdésre válaszolva kifejtette: még nem dõlt el, melyik koalíciós párt kapja meg az egészségügyi tárca irányítását.

Szlovák tapasztalatok

A pártelnök a vizitdíj bevezetését firtató kérdésre elmondta: ez késõbbi téma, amelyet a kormányprogram nyilvánosságra hozásakor és tárgyalásakor kell megvitatni - írja az MTI. A testület ülésén a szlovák egészségügyi reform egyik kidolgozója, Peter Pazitny kormánytanácsadó számolt be a több biztosítós rendszer bevezetésének tapasztalatairól. Peter Pazitny a sajtótájékoztatón cáfolta azokat a híreket, miszerint a szlovák rendszer összedõlne. Elmondta: az 1994-ben bevezetett több biztosítós rendszerben 10 év alatt a piac egyharmadát vették át a rendszerbe újonnan belépett biztosítók a korábbi nagy állami biztosítótól.

A szakértõ kifejtette: Szlovákiában jelenleg öt egészségügyi biztosító mûködik, a legnagyobb, az állami biztosító jelenleg a piac 66 százalékát birtokolja, de a 2004-ben bevezetett versenyösztönzõ intézkedések következtében ez öt éven belül 50 százalék alá csökken. Hozzátette: a biztosítókat és a szolgáltatókat az egészségpiaci felügyelet kontrollálja, amelynek vezetõjét a kormány nevezi ki. Kitért arra, hogy a kórházak részvénytársaságként mûködnek, egyéni bérrendszerrel, a 2003-ban bevezetett vizitdíjból befolyt összeget pedig a minõségfejlesztésre fordítják. Pazitny beszélt arról, hogy a vizitdíj bevezetésével szerinte bekerült a rendszerbe a racionalitás: hatására csökkent a vizitek száma, de emellett nem csökkent a hozzáférés - mondta.

Egészségbiztosítás: sokan pórul járhatnak az érdekvédõk szerint

2007. október 15. hétfõ 16:34:00

A szakszervezetek és a kormány képviselõi elbeszéltek egymás mellett az egészségbiztosítás reformjáról szóló hétfõi OÉT-ülésen, így érdemi elõrelépés nem történt. A kabinet képviselõi egy jobb, igazságosabb rendszerrõl szóltak, az érdekvédõk viszont arra kérik a kormányt, vonja vissza javaslatát, derül ki az mfor.hu tudósításából. A szakszervezetek egyöntetûen elutasították a kormány egészségbiztosítási reformjára vonatkozó javaslatát az Országos Érdekegyeztetési Tanács (OÉT) hétfõi ülésén. Szerintük az általuk reformvíziónak nevezett átalakítás alapvetõ célja - igazságosabb, jobb és fenntartható rendszer létrehozása - ez alapján nem biztosított. Kormányzati oldalról jelezték: a fenntarthatóság nem azonos a teljes finanszírozással. Ehelyett egy hatékony rendszer gazdasági fedezetét kell megteremteni.

A munkaadói érdekképviseletek képviselõi hiányolták, hogy a javaslat elõkészítésében nem vehettek részt. Mint mondták, hosszú tárgyalási folyamatra lenne szükség, amelynek reményeik szerint a hétfõi ülés csak a kezdete.

Az üzleti szereplõket kizárnák az érdekvédõk

A szakszervezetek a több biztosítós rendszert csak üzleti szereplõk nélkül tudják elfogadni, szerintük a profitérdeket ki kell zárni. Kincses Gyula államtitkár erre reagálva elmondta: nem szeretnének üzleti biztosítás alapú rendszert, a profit bevonásától azonban nem zárkóznak el, mivel az „egészségnyereséget” fog hozni.

Borsik József, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint a legnagyobb probléma, hogy az üzleti biztosítókkal megszûnik a nemzeti kockázatközösség. Utóbbi megállapítást Kincses Gyula szintén cáfolta. A szakszervezeti elnök úgy vélte, az üzleti garancia jelentõs túlsúlyban van az ellátotti garanciával szemben. Hiányzik azoknak a szankcióknak a megnevezése is, amelyekkel a jogszabályt sértõ biztosítókat sújtanák, tette hozzá.

A szakszervezetek szerint nem tisztázott a fejkvóta-rendszer kialakítása sem. Úgy vélik, félõ, hogy a szolidaritás megbontása egy visszafordíthatatlan, káros folyamatot fog elindítani. Ennek az lehet az eredménye, hogy a krónikus, idõs betegek kiszorulhatnak az ellátásból. Az államtitkár erre reagálva közölte, hogy eddig is kétmillió ember ellátása szervezõdött fejkvóta alapján, és bár a rendszer rosszabb volt, mégis mûködött.

Tiltakozó akciót szerveznek

A Liga szakszervezetek a humánmegoldásokat hiányolták a javaslatból: fájlalták, hogy a rendszerben dolgozó munkavállalókat teljes mértékben mellõzte a kormány a javaslat megfogalmazásakor. Bejelentették: november 21-ére tiltakozó akciót szerveznek, ha addig nem sikerül megállapodni.

Kincses Gyula elismerte: a benyújtott anyag gyengesége, hogy nem foglalkozik azzal, mi lesz a munkavállalókkal. Hozzátette: önmagában a rendszerben nem jelennek meg a dolgozók mint szereplõk, hiszen a pénztár és a szolgáltatók között alakul ki jogviszony.

Pataki Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke kifogásolta, hogy a koalíciós pártok "ideológiai vitát folytattak" a problémáról. A kompromisszumos megoldás - mint mondta - nem biztosítja egyik fél szándékát sem, ráadásul az új rendszer sokkal több pénzbe fog kerülni. Ugyanakkor a kormányzati fél szerint a mûködési költség növekedése nélkül elképzelhetetlen a hatékonyabb mûködés. Pataki Péter jelezte: a javaslatból az sem derül ki, hány pénztár lesz az új rendszerben, mi lesz a pénzbeli ellátásokkal, például a táppénzzel (utóbbi miatt a munkaadói oldal is jelezte aggályait).

Több szakszervezeti vezetõ felhívta arra a figyelmet, hogy a szolgáltatókat kellene versenyeztetni, nem pedig a pénztárakat. Erre - mint mondták - a kormány javaslata alapján nem látnak biztosítékot.

Azzal kapcsolatban, lesznek-e további tárgyalások az érdekvédõkkel, a kormányzati oldal jelezte: "a megfelelõ formában" vissza fognak térni a kérdésre.

Kovács Zita

Menedzsment Fórum

Egészségbiztosítás: évente kétszer lehetne váltani 2007. október 31. 16:13 | Utolsó módosítás:2007. október 31. 16:16

-> a bejegyzés folytatódik...

1 hozzászólás

Zöld utat kapott a MÁV ÁBE

A MÁV Általános Biztosító Egyesület (MÁV ÁBE) kötelezõ gépjármû felelõsségbiztosítási (kgfb) tevékenységének felfüggesztése 2006. november 30-a napjának elteltével lejár. Ezáltal az Egyesület 2006. december 1-jétõl ismét jogosulttá válik kgfb-ajánlatok befogadására. Az év végéig tartó átszerzõdési idõszakban így olyan biztosított ügyfelek is kgfb-szerzõdést köthetnek az Egyesületnél, akik elõzõleg azt felmondták valamely más piaci szereplõnél- olvasható a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) közleményében

Szóljon hozzá!