Kezdőlap / Blog /

A gépjármű – felelősségbiztosítás szabályozásának kialakulása az EK-ban napjainkig

Előszó

A gépjármű-felelősségbiztosításnak Közösségi szabályozása mind államok, mind pedig az állampolgárok vonatkozásában különösen nagy jelentőséggel bír.

Mint azt már az első gépjármű-felelősségbiztosítási irányelv (72/166 EGK irányelv) praembuluma is kifejti a belső piac megetetetésének egyik lényegi feltétele az, hogy biztosított legyen az áruk és a személyek szabad mozgása. Ehhez nagyban hozzájárul a tagállamok kötelező gépjármű- felelősségbiztosítására vonatkozó jogszabályaik közelítése, hiszen ez hatással van a személyek és járművek szabad mozgására.

E dolgozatban bemutatom az adott jogterületre vonatkozó szabályokat, s azt, hogy e rendelkezések miként változtak az idők folyamán. Az alább tárgyalásra kerülő öt gépjárműfelelősség-biztosítás irányelvet szemügyre véve láthatjuk, hogyan válik egyre teljesebbé a baleset károsultjának védelme.

E jogterületre vonatkozó rendelkezések mára kialakult szisztémája egy összetett rendszert valósít meg. A kodifikációs folyamat előre haladtával számos új jogintézmény és jog jelenik meg, amelyek azonban támaszkodnak az addig elért eredményekre is, így téve kiforrottabbá a szabályozást.

A Tanács első gépjármű-felelősségbiztosítási irányelve (72/166 EGK irányelv)

Az első lépést a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítésére vonatkozóan a Tanács 1972. április 24-i rányelve tette meg. Eme jogforrás vetette meg e biztosítási területre vonatkozó szabályozás alapjait, s számos rendelkezése a mai napig garanciális jelentőséggel bír.

A kezdeti szabályozás nagyon fontos rendelkezése a gépjármű felelősségbiztosítás ellenőrzésének a megszüntetése olyan gépjárművek vonatkozásában, amelyet az egyik tagállamban vettek nyilvántartásba és egy másik tagállam területére belépnek.

Ez a rendelkezés hatályosulása azonban feltétételezi azt is, hogy a tagállamok Nemzeti Irodái garantálják azt, hogy nemzet elbánás alapján kielégíti azokat a kárigényeket, amelyet területén egy másik tagállamban nyilvántartásba vett jármű okozott, függetlenül attól, hogy e gépjárműveknek van-e biztosításuk. Ezt a kötelezettséget nem az irányelv írja elő, hanem a tagállamok Nemzeti Irodái által kötött megállapodásában található.

Ennek az irányelvnek másik legfontosabb rendelkezése a 3. cikkben fogalmazódik meg, amely szerint minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy saját területén

„Az irodák közötti vélelmezett biztosítási fedezeten alapuló többoldalú egyezmény” tagállamai (többek között az EGT tagországok) az egyes tagországokban megkívánt kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási fedezet meglétének igazolásául - a Zöldkártya helyettesítéseként - kölcsönösen elfogadják az egyes tagországok illetékes hatóságai által az adott gépjárműre kiállított forgalmi rendszámot és a gépjárművön ovális mezőben külön elhelyezett ország jelzést. Európai Unió tagországában kiadott azon forgalmi rendszámtáblák esetében, amelyek a bal oldalukon, vagy a bal felső sarokban függőleges kék mezőben a körben elhelyezkedő 12 sárga csillagot és alatta a kiadó állam jelzését tartalmazza az Európai Unió területén nem kell további külön ország jelzéssel ellátni.

nyilvántartásba vett gépjárművek rendelkezzenek gépjármű-felelősségbiztosítással. Ennek kimondása különösen nagy jelentőséggel bír, hiszen ha további feltételek fennállnak garantáltan lesz egy teljesítő képes fél, aki esetlegesen képes baleset károsultjának megtéríti a kárát. Emellett az irányelv kötelezően előírja azt is, hogy a gépjármű felelősségbiztosításnak a Közösség egész területére ki kell, hogy terjedjen.

E szabály alól azonban közösségi jogszabály eltérési lehetőeget biztosít a tagállamok számára meghatározott személyek esetében, azonban a 2005-ös módosítás alapján, ezekben az esetekben is biztosítani kell a másik tagállam területén okozott károk megtérítését.

A Tanács második gépjármű- felelősségbiztosítási irányelve (84/5 EGK irányelv)

A második irányelv kiegészíti és módosítja is az addigi szabályozást. E közösségi jogszabály a biztosítási fedezet körével, mértékével és egyéb alapvető szabályokkal kapcsolatban állapít meg fontos rendelkezéseket. Az 1. cikk kimondja, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításnak mind az anyagi kárra, mind pedig a személyi sérülésekre is fedezete kell nyújtania.

Továbbá az irányelv azt is előírja, hogy a felelős személy családtagjai ugyanolyan védelemre jogosultak, mint a harmadik személyek.

A közösségi jogszabály meghatározza továbbá a kötelező fedezet minimális összegét, amelyet a biztosítási esemény bekövetkezésekor, az egyéb feltételek megléte esetén, a biztosítónak minimálisan szolgáltatnia kell. Ez a szabályozás azonban csak minimum harmonizációt valósít meg, hiszen a tagállamok magasabb kötelező minimális összeget is előírhatnak.

A károsultak érdekei biztosítandó az irányelv előírja, hogy minden tagállamban kötelező felállítani egy olyan szervet, amely biztosítja az azonosítatlan gépjárművek, illetve a biztosítási kötelezettségeknek eleget nem tevő gépjármű által okozott károk megtérítését.

Szintén a balesetet elszenvedők érdeke kívánja meg azt, hogy a biztosítási szerződésben megtalálható bizonyos biztosítás köréből való kizárások (jogosítvány, tevékenységi engedély hiánya illetve a műszaki előírások megszegése) ne érvényesülhessen a balesetet szenvedő fél és a biztosító viszonylatában. Ennek alapján az irányelv érvénytelennek nyilvánítja e kizárásokat ebben a relációban. Ezen irányelv által szabályozott néhány esetben mégis lehetőség van arra, hogy e kizárásokat a biztosítótársaságok mégis érvényesítsék a károsulttal szemben, amelynek jogpolitikai indoka nyilvánvalóan a joggal való visszaélés megakadályozása és az, hogy a jog csak a kellő körültekintéssel eljáró személyek számára nyújtson fokozott védelmet. A Tanács harmadik gépjármű- felelősségbiztosítási irányelve (90/232/EGK irányelv)

A harmadik irányelv számos a jogalkalmazás során felmerült problémára nyújt megoldást. Alapvető rendelkezése az, hogy a kötelező gépjárműfelelősség-biztosításnak egyszeri díjfizetés ellenében fedezetet kell nyújtania a Közösség teljes terültére. Megjegyzendő az is, hogy az irányelv előírja azt, hogy a biztosításnak valamennyi utas személyi sérülésével kapcsolatos felelősségre ki kell terjednie. Így tovább nőtt azon személyek köre, akikre a biztosítás fedezetet nyújt.

A biztosítási fedezet mértékével kapcsolatban is megállapít egy fontos szabályt: ugyanannak az egyszeri díjnak megfizetése alapján minden egyes tagállamban biztosítani kell a saját jogszabályai alapján megkövetelt fedezetet, illetve annak a tagállamnak a jogszabálya alapján megkövetelt fedezetet, ahol a gépjármű általában található, amennyiben ez a fedezet a magasabb. Ennek azért is van garanciális jelentősége, mert a második gépjárműfelelősség-biztosítási irányelve ugyan harmonizálta a biztosítási fedezet kötelező legalacsonyabb mértékét a tagállamok között, azonban ez a szabály kizárólag a minimális összeget állapítja meg, így számos tagállam létezik, ahol ennél jóval magasabb a biztosítási összeg. E szabállyal összhangban biztosítható a károsult számára kedvezőbb tagállami szabályozás érvényesülése is.

Az irányelv Tanács második gépjárműfelelősség-biztosítási irányelve alapján felállított szervezettel kapcsolatban is megállapít bizonyos rendelkezezéseket. A szabályozás bevezetésének indoka az volt, hogy néhány tagállamban példa volt arra, hogy ez a szervezet következetesen megtagadta a kártérítés kifizetést arra való hivatkozással, hogy a károsult nem igazolta, hogy a kárért felelős személy nem képes fizetni, vagy azt megtagadta. A Közösség szabály azonban leveszi ezt a bizonyítási terhet a károsult válláról azzal, hogy kimondja, hogy a kártérítés kifizetése nem tehető függővé ezen igazolástól.

További garanciális szabály a károsult részére az, hogy ha vita van a fent említett szervezet és felelősségbiztosító között abban, hogy melyik köteles a kártérítést kifizetni, a tagállamnak ki kell jelölnie valamelyiket, amely elsőként kötelezett a teljesítésre. E szabály kiiktatja annak a lehetősét, hogy a kártérítést a károsult csak hosszadalmas és időigényes eljárás után juthasson az őt megillető összeghez. E szabály azonban korántsem jelenti azt, hogy az elsőként teljesítésre kötelezett nem fordulhat megtérítés iránt a másik szervezethez, ez azonban nem jelentheti a kártérítési összeg késedelmes megfizetését.

A Tanács negyedik gépjármű-felelősségbiztosítási irányelve (2000/26/EK irányelv)

A szám szerint negyedik, legterjedelmesebb gépjárműfelelősség-biztosítási irányelv a károsult számára biztosított védelmi rendszer hatékonyságát tovább növeli. Az eddigi szabályozást számos új elemmel egészíti ki, azonban e szabályok támaszkodnak az addig elért vívmányokra is.

Ezen irányelv pontosan meghatározza a hatályát is: olyan estekben alkalmazandó, amikor a balestben kárt szenvedett személy a balesetet lakóhelyén kívüli másik tagállamban szenvedi el, és azt olyan gépjármű okozta, amely egy tagállamban rendelkezik biztosítással, és amelyet általában egy tagállamban tartanak üzemben. Az irányelv által szabályozott esetben tagállamok állampolgárai által harmadik országok területén történt balserekre is vonatkozik.

Az irányelv számos új jogintézménnyel és joggal egészíti ki az addigi szabályozást, amelyeket egyenként az alábbiakban röviden ismertetnék.

Az egyik legfontosabb vívmánya a negyedik irányelvnek az, hogy a balesetben kárt szenvedett félnek a tagállamok közvetlen kereseti jogot kell, hogy biztosítsanak a felelős

Ha a harmadik ország (nem tagállam) nemzeti biztosító irodái csatlakoztak a zöld kártya rendszerhez, továbbá szükséges feltétel az is, hogy a balestet egy tagállamban biztosított és általában ott üzemben tartott gépjármű okozta.

személy felelősségbiztosítását nyújtó biztosítóintézettel szemben. E kereseti jog megléte alapvető feltétele a károsult védenének, hiszen így közvetlenül fordulhat a biztosítóhoz, megakadályozva a hosszadalmas igényérvényesítési procedúrákat.

A közösségi irányelv egy teljesen új jogintézményt bevezetését is kötelezővé teszi, ez pedig a kárrendezési megbízott intézménye. Ennek alapján tagállamoknak meg kell tenniük minden szükséges intézkedést, hogy minden biztosítótársaság kijelöljön egy kárrendezési megbízottat minden egyes tagállamban, amely különbözik attól, ahol a hivatalos működési engedélyüket megkapták.

A kárrendezési megbízott feladata a biztosítóintézet képviselete. További rendeltetése, hogy információkat gyűjtsön a károk rendezésével kapcsolatban, valamint, hogy minden intézkedést megtegyen a károk rendezésének megtárgyalására.

Attól ténytől függetlenül azonban, hogy a megbízott az őt küldő biztosítót képviseli, a károsult számára garanciális jelentőségű, hogy közvetlenül tud érintkezni a lakóhelyén az illetékes biztosítótársasággal többletköltségek nélkül, hiszen a károsult fordulhat közvetlenül a lakóhelyének tagállamában található megbízotthoz is. Szintén a károsult fél érdekeit szolgálja, hogy a kárrendezési megbízottnak képesnek kell lennie a károsult fél lakóhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén érintkezni, így a károsultnak nem kell leküzdenie nyelvi akadályokat sem.

A kárrendezési megbízott a károsult számára a legfontosabb kötelezettsége az ajánlattételi, illetve válaszadási kötelezettség. Ugyanis a megbízott, vagy a biztosítóintézet, a károsult fél igénybejelentésétől számított három hónapon belül köteles indoklással ellátott kártérítési ajánlatot tenni, vagy pedig indoklással ellátott választ adni a károsult igényére, amennyiben a károkat nem mérték fel teljes mértékben esetleg a felelősséget tagadják, vagy nem állapították meg teljes mértékben. Ily módon a határidő konkrét megállapításával a károsultak bízhat a megfelelő időben való eljárásban, de csak abban az esetben, ha az ügyben egyértelmű a károkozóként megjelölt személy felelőssége és a károk felmérése is teljes mértékben megtörtént. További garanciát biztosít, hogy e kötelezettség megszegése nem maradhat szankció nélkül, hiszen ha a megbízott vagy a biztosítótársaság nem tesz eleget ennek, akkor kamatot kell fizetnie a károsult részére, valamint a biztosítóintézet tagállamok által meghatározott egyéb arányos, negatív jogkövetkezményekkel számolhat.

Az irányelv által felállítani rendelt másik új jogintézmény, az információs központok. E központnak a rendeltetése, hogy a károsult részére olyan fontos adatokat szolgáltasson, mint például az adott állam területén üzemben tartott gépjárművek rendszáma, kötvényeinek száma, a gépjárművet biztosító szerv és a kárrendezési megbízott neve, elérhetősége stb., megkönnyítve ezzel a károsult jogérvényesítését.

A kárrendezési megbízott kijelölésének hiányában és a biztosítóintézet/ megbízott ajánlattételi kötelezettségének elmulasztása esetében az irányelv hatékony védelmet irányoz elő a károsult számára. A fent említetteken túl, ezekben az esetekben is hozzájuthat a károsult az őt megillető összeghez, amelyet a kártérítési testülethez benyújtott igénye alapján. E testület köteles ezen igényeket kielégíteni, ha a biztosító határidőben való ajánlattételi kötelezettségének nem tesz eleget, vagy ha a megbízottat nem jelöli ki. Szintén köteles helyt

Megjegyezném, hogy a biztosítótársaság a válaszadási és ajánlattételi kötelezettségének közvetlenül is , tehát nem a megbízott útján , eleget tehet.

állni kártérítési testület, ha a balesetet okozó gépjárművet lehetetlen azonosítani, vagy ha a balesetet követő két hónapon belül lehetetlen azonosítania kártérítésre kötelezett biztosítóintézetet. Ezekben az esetekben a károsult szintén gyorsan hozzájuthat a kártérítéshez, így javítva az ő helyzetét.

Az Európai Parlament és Tanács 2005. május 11-i 2005/14/EK irányelve

Az ún. 5. gépjármű-biztosítási irányelv a biztosítottak és főként a károsultak fokozott védelme érdekében az előző négy irányelv rendelkezéseit módosítja, illetőleg a korábban csak külföldön bekövetkezett károk esetén alkalmazandó rendelkezéseket belföldiesíti.

A négy irányelvben bekövetkezett legfontosabb változások összefoglalóan a következők. A 72/166/EGK irányelvben megváltozott az üzemben tartás helyének fogalma, valamint az gépjárművel ellenőrzésére vonatóan is pontosabb lett a jogszabály.

A második gépjárműfelelősség-biztosítási irányelvben nőtt a kötelező fedezet minimális mértéke, valamint annak rendszeres felülvizsgálatára is állapít meg szabályokat.

A 90/232/EGK irányelv módosítása előírja, hogy a gyalogosokra, kerékpárosokra és a közút egyéb nem motorizált használójára is kötelezően ki kell, hogy terjedjen a biztosítás fedezete. További fontos módosítás, hogy továbbra már nem megengedhető, hogy a biztosító a szerződés megszűnéséhez vezető oknak fogja föl azt, ha a biztosított gépjármű bizonyos ideig egy másik tagállam területén található.

A negyedik gépjárműfelelősség-biztosítási irányelv módosítása alapján az indoklással ellátott ajánlat megilleti bármely gépjármű baleset valamennyi károsultját függetlenül attól, hogy a károsult lakóhelyén kívüli tagállamban szenvedi-e el a balesetet vagy sem. E szabály kimondásával tehát nagyban nőtt azon személyek száma, akik a közösségi szabályozás hasznait élvezhetik.

A legutóbbi csatlakozások során felmerült probléma kezelése

Románia és Bulgária csatlakozásának egyik sarokköve az volt, hogy ezen országok mélyrehatóan változtassanak a gépjármű felelősségbiztosítás szabályai. A Bizottság 2006-os közleményében (Monitoring jelentés Bulgária és Románia EU-csatlakozás felkészültségének állapotáról) is kifejtette, hogy Románia esetében fokozott erőfeszítéseket kell tenni a gépjármű-biztosítás területén.

Romániában és Bulgáriában ugyanis nem épült még ki maradéktalanul a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás Nyugat-Európában ismert rendszere, és viszonylag magas a nem biztosított járművek aránya is.

A probléma kezelése úgy valósult meg, hogy 2011 végéig Románia eltekinthet annak a közösségi jogszabálynak az alkalmazásától is, amely a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás uniós rendszerét vezeti be.

Románia és Bulgária csatakozása „Az irodák közötti vélelmezett biztosítási fedezeten alapuló többoldalú egyezmény”-hez, még nem lépett hatályba, e két országra akkor kell alkalmazni

ezt az egyezményt, ha csatlakozásuk hatályba lépésének időpontját az Európai Bizottság a Hivatalos lapban közzétett határozatával megjelöli. Eddig az időpontig Romániába és Bulgáriába utazáskor kötelező kiváltani a Zöldkártyát.

Összegzés

Az öt irányelv ismertetése után látható, hogy a Közösségi szabályozás előre haladtával az miként válik teljesebbé. A károsult az Uniós szabályoknak köszönhetően számottevően jobb helyzetbe került, amire legfőképp azért is szükség volt, hogy biztosított legyen a Közösségen belül a négy szabadság áramlása, s az abból eredő hasznokat még teljesebben lehessen élvezni.

Az Uniós rendszer kialakulásának nemcsak a tagállamok között mozgó személyek a haszonélvezői, hanem azok is akiknek a balesete kizárólag egy tagállamhoz kötődik, hiszen ezekben az esetekben is találhatunk a Közösségi szabályozás által lefedett területeket.

A dolgozatban e jogterületre vonatkozó joganyag legfontosabb szabályit ismertettem. Hely hiány miatt nem került felvázolásra sem 73/239/EGK irányelv, sem pedig az azt módosító és kiegészítő 88/239/EGK irányelv. E jogszabályok nem közvetlenül a gépjármű felelősségbiztosításra vonatkoznak, hanem általában az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítások vonatkozásában állapít meg szabályokat. Következésképpen azonban a gépjármű felelősség biztosításokra is találunk szabályokat e két közösségi jogszabályban.

Forrás

Felhasznált jogszabályok: 1. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005. május 11-i 2005/14/EK IRÁNYELVE (a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó 72/166/EGK, 84/5/EGK, 88/357/EGK és 90/232/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról) 2. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2000. május 16-i 2000/26/EK IRÁNYELVE (a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, valamint a Tanács 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelveinek módosításáról (Negyedik gépjármű-biztosítási irányelv) 3. A TANÁCS 1990. május 14-i 90/232/EGK HARMADIK IRÁNYELVE (a gépjármű-használattal kapcsolatos polgári jogi felelősség biztosítására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről) 4. A TANÁCS 1983. december 30-i 84/5/EGK MÁSODIK IRÁNYELVE (a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről 5. A TANÁCS 1972. április 24-i 72/166/EGK IRÁNYELVE (a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről) 6. A TANÁCS 1988. június 22-i 88/357/EGK MÁSODIK IRÁNYELVE (az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról, valamint a 73/239/EGK irányelv módosításáról 7. A TANÁCS 1973. július 24-i 73/239/EGK ELSŐ IRÁNYELVE (az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról)

Felhasznált weblapok: www.mabisz.hu www.europa.eu www.euvonal.hu www.kontakthuman.hu

Szóljon hozzá!

Hozzászólások

Még nem szóltak hozzá ehhez a témához.

Szóljon hozzá a témához!


E-mail címe nem jelenik meg az oldalon!

Honlapjának címe megjelenik az oldalon!
 
Kérem írja ebbe a mezőbe Magyarország fővárosának nevét! Erre azért van szükség, hogy a spam robotok ne tudjanak spam hozzászólásokat "írni" a blogba.